Ninaa kritikája:

Igazán belesűrítettél mindent ebbe a kis mondandódba. Sajnálatos, hogy amit leírtál, igazak. A szülő gürizik a pénzért, ami elvileg senkit nem tesz boldoggá, de közben anélkül nem lehet megélni. A gyerek tanul, hogy jobb élete legyen, de fél, hogy mégsem lesz az. Aztán jön a rossz társaság, a rossz emberek, a rossz életkörülmények, amiből végül nem szabadul. Viszont az egész végén a kérdésed, hogy „jogos-e az, hogy azt a generációt tituláljuk romlottnak, amelyiket csupán rossz döntésekbe kergettek?”. Elgondolkodtató, hogy talán mi tereltük őket a rossz irányba? De én úgy gondolom, hogy nem, nem mi tereltük őket a rossz irányába. Ez a saját döntésük volt és ezt ők maguk akarták így. Mert ők, jobbnak látják így.

Eleonora kritikája:

Nekem nagyon tetszik ez az írás. A generációmról, a barátaimról, rólam szól. Éppen ezért minden sorral, betűvel csak egyetérteni tudok. A látásmódod és fogalmazásmódod is jó. Amikor elolvastam az írásodat, csak utána néztem meg, hogy ki írta, mennyi idős és alaposan ledöbbentett a korod. Azt hittem bőven húsz éves vagy, mert általában velük lehet beszélni ilyen témáról. Legalábbis az én ismerőseimnél így van. Szeretnék gratulálni ehhez az alkotáshoz, mert nekem személy szerint a tiéd tetszett a legjobban.

Anna kritikája:

Tetszett ez az objektív bemutatás, még inkább a végén feltett kérdés, amin elmerenghet az olvasó a cikk után. Nincs hibás, csak becsúszott hibák, abszolút egyetértek. Bár az elején itt is meginogtam, ahogy a generációt és a világot romlottnak bélyegezted valamilyen szinten. Teljesen értettem a leírtakat és amit ezzel ki akartál fejezni, de nekem kicsit erős volt… Talán csak az én személyemből fakadóan, illetve abból, ahogyan én akarom látni a világot magam körül.
Való igaz, hogy sok kütyüt akarunk és a mai világ tele van elvárásokkal és stresszel. Az is igaz, hogy sok a fiatal, aki ha kell ha nem megy és „bulizik” (számomra a szó más tartalommal bír, mint a cikkben és a világ jelentős részén megjelenő buli). De ezeknek a vágyaknak sok összetevőjük van. Épp ezért nagyon örültem, amikor az utolsó pár bekezdésben írtál valamennyit az okokról és arról, hogy hogyan sétálnak bele az önpusztítás csapdájába az emberek.

A Fekete Főnix kritikája:

   Először is még mielőtt bármit kijelentenék (vagy legalábbis meg próbálnék kijelenteni) had mondjam el, hogy nagyon jó! Szerintem egy nagyon jó és persze aktuális témát választottál. Sőt talán a legaktuálisabbat. Ez azért is említem meg mint jó pont mert láttam, hogy 16 éves vagy (na figyelj most megszólal a nagy felnőtt aki már majdnem három teljes esztendővel idősebb nálad), ami már önmagában pirospont, hogy meglátod az ilyen problémát, elkezd zavarni, mondjuk ez (remélem legalább is) majdnem igaz lehet mindenkire, viszont ami egyértelmű értékelendő az az, hogy változtatni is akarsz rajta. Legalább is nekem ez esett le az olvasottakból.
   Na de azért mondjak már valami kritikafélét is. Látszik, hogy nem ez az első írásod, nagyon jól megszerkesztett és felépített gondolatmenet. Bár nekem személy szerint kicsit gyakran tördelt. Mondjuk ez csak egyéni vélemény, nem csak a te művedről fogom ezt mondani :). Esetleg még azt tudnám kritikaként megemlíteni, hogy szerintem egy ilyen témához és ahhoz képest, ahogy kifejtetted a gondolataidat egy picit talán rövid. Az a meglátásom, hogy túl sok témát akartál érinteni és így egy kicsit sűrű lett.

Mona kritikája:

Alapvetően tetszett a műved, rövid volt, ütős, tartalmas, a szóhasználat és a nyelvhelyesség szerintem rendben volt, de azért nem értek Veled mindenben egyet. Például a fogalmazványod utolsó mondata: 'azt a generációt tituláljuk romlottnak, amelyiket csupán rossz döntésekbe kergettek?' - Én úgy gondolom, hogy a döntéseinkért akár fiatalok vagyunk akár nem, egyedül mi vagyunk a felelősek, ahogyan az is rajtunk áll, hogy milyen körökhöz csatlakozunk és elkezdünk-e inni vagy dohányozni, drogozni stb. Talán nem olyan rossz, hogy már ilyen korban különböző stresszhelyzetekben találjuk magunkat és érnek bennünket kudarcok, mert csak így erősödhetünk meg - az élet nem egy gesztenyés habostorta, most éppen olyan, amilyen, a pénz az úr, ahhoz hogy legyen, gürizni kell, tanulni is kell, a szülők problémája is a mi problémánk - főleg ha ránk zúdítják -, ja és ott van az a fránya megfelelési kényszer is... Nem Lehet mindenkinek megfelelni! Inkább az a baj a mostani generációval, hogy utóbbira túlzottan nagy kényszert fektetnek. Tartozni akarnak valahová, egymást rángatják a 'rosszba', egymást utánozzák, nem merik felvállalni magukat, nincsenek önálló gondolataik - vagy ha vannak is, megpróbálják elnyomni magukban, csakhogy a környezetük véletlenül se lehessen rossz véleménnyel róluk. Szerintem igazából a Tudatosság az, ami jól elment világgá... Művedben nagy hangsúlyt fektettél a Körülményekre, hogy mik lehetnek az okai annak, hogy 'romlott a generációnk'. Nos, a körülmények körülmények, felszínes dolgok, nem lehet mindenért ezeket okolni, ők is a tanulópályánk (élet) részei. Az, hogy milyen ember Akarsz lenni, kizárólag a gondolataidon, a Döntéseiden és nem feltétlenül(!) az életkörülményeiden múlik. Levezetheted úgy is a feszültséget, hogy leiszod magad a sárga földig... vagy! akár sportolhatsz is. Kezedben a döntés. Akarsz-e olyan klubhoz tartozni, amelyik Elfogadna tagnak? Vagy nem? :) Lehet, hogy totál elkanyarodtam a témádtól a végére, de ezt a gondolatmenetet váltotta ki belőlem az írásod.. :)