A Fekete Főnix kritikája

   Na már most szerintem talán egy kicsit elragadtattad magad a kép súlyosságával kapcsolatban. Egyébként teljesen mértékben  igazad van. És én is elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet. Hiszen amit birtokolsz az birtokba vesz. Nincs ez máshogy ez a (mai) általános férfi-nő kapcsolat esetében sem.

   Ugyan mint már említettem szerintem egy kicsit eltúloztad az elejét még is azt kell mondjam, hogy remek alapot teremtettél vele a továbbiakhoz. Remekül, ésszerűen tagoltad az írásod így a helyére került minden és teljesen érthetően megy át az olvasóhoz az amit mondani akarsz (legalább is hozzám úgy jött). Ami pedig extra pirospontot ér az, hogy külön szólítottad meg az írásodban populációnk női és férfi rétegét. Az a rész különösképp tetszett.

Anna kritikája

A műved tele van érzelmekkel, csak úgy süt belőle az indulat néhány sorban! A férfi-női kapcsolatok problémái manapság tényleg sokban az anyagi és szexuális birtoklás témái körül forognak, ezzel itt egyetértek.
Azonban egység szempontjából ez a kérdés (számomra) megváltozik. Itt nem férfiakról és nőkről beszélünk elsősorban. Itt egyénekről/lelkekről beszélünk, a férfi-női szerepek ezután jönnek (egy kisbabának sem a nőiesség kérdése a fontos, hanem azon értékeket veszi fel amit lát, illetve vannak hozott értékeink, innen alakul majd a többi). Szóval az ujjal mutogatós rész teljesen igaz, mert nem a nemek közti harcról van szó szerintem és a vádaskodásról, hanem egyszerű tudatosságról és annak hiányáról az életben.
A kép amit kiraktál… Nos szerintem lehet rajta mosolyogni, csak tudni kell elvonatkoztatni. Persze nézőpont kérdése, de ha társadalomkritikának veszed, akkor talán másképp értelmezed. Attól függetlenül, hogy valóban elég szomorú ez a jelenség… De ismerek olyan nőt, akinek a célja az életben egy olyan társ megtalálása és megtartása, aki mellett anyagilag sosem érezheti magát veszélyeztetettnek, még akkor is, ha ez erős kompromisszumokkal járhat. S bár nem értek ezzel egyet, hisz ha az egyén feladja önmagát, akkor lényegében nem marad belőle sok és ezt a környezet is észreveszi. De itt is igaz az, hogy nem lehetünk felületesek. Nem karrierista férfiakat és pénzhajhász nőket kell néznünk : lehetnek férfiak akik ezzel az értékrenddel kezdték ifjúkorukat. Hasonlóképpen lehetnek nők, akik talán olyan társadalmi rétegből jöttek, ahol a pénz hiánya nagyon meghatározó volt. Sosem annyira egyszerű a kérdés, mint elsőnek tűnik  Másrészt azonban sok igazság is van abban, amit mondtál, hisz egy anyagi szemléletben tényleg ez jelenik meg a világban.

Eleonora véleménye

Abban mélységesen egyetértek, hogy nem a pénz teszi az embert. Mégis, jobban eltudok beszélgetni egy olyan emberrel, aki tehetősebb (na, nem azért, mert sznob vagyok). Egyszerűen csak azért, mert nekik valahogy helyben van az önbizalmuk, kevesebb gond csücsül a vállukon, így nem is nagyon beszélnek róla. Nekem meg pont ez kell. Azért élek társasági életet (már, ha élek), hogy elfeledjem a gondokat, nem azért, hogy azt hallgassam milyen mocskos világban élünk.
Ennek ellenére tetszik az írásod és örülök annak, hogy ilyen témában írtál. Jó érzés mindig más ember véleményét olvasni, pláne, ha kicsit eltér a sajátunktól.

Ninaa véleménye

Az idézet, valamelyest igaz, hiszen vannak olyan nők, akik ezt így gondolják és vannak olyan férfiak is (de szerintem kevesen vannak). Bár engem nem háborított annyira fel, mint téged.

Kicsit talán még viccesnek is tartom, hogy vannak, akik így látják. Persze ennek nem kéne viccesnek lennie, tudom én. De valahogy még is azt érzem, hogy ez nevetséges. És talán a nők kevés része tényleg arra megy ki, hogy a férfinak legyen jó sok pénze és azt ő el is költhesse. (Például a fiatal playboy cicák az öreg és vén Hugh Hefnerrel vannak együtt, ráadásul bizton állítják, hogy ők nem a pénzéért, hanem azért vannak vele, mert szeretik).

Az idézet, amit felhoztál többször is előbukkant a fészbúkon tényleg, de szerintem senki nem gondolta annyira komolyan és szerintem kevés az olyan nő, aki azért megy a pasira, mert sok pénze van. De lehet, hogy csak én látok kevés ilyen embert. Viszont az ilyeneknek tényleg nincs már se büszkeségük, se becsületük.

Viccadict véleménye

Helyesírással nagy problémáid nincsenek, ami nekem feltűnt volna, és tagolni is tagolod a szöveget, aminek hiánya rendkívül fel tud néha bosszantani, így azt kell mondjam, már ezzel majdnem megnyertél magadnak. Képes voltál ebbe a fél oldalba beleszőni önmagadat. Nem csak a véleményed húzódik meg a sorok mögött, hanem te magad is, hallani a hangodat, a hangsúlyozást, szinte látom magam előtt, ahogy bőszen nyomogatod a billentyűzetet, ami nagyon jó.

A véleményeddel pedig javarészt egyetértek. Sajnálatos volna, ha valóban eddig fajult volna a világ, hogy az elsődleges szempont egy kapcsolatban az, hogy kinek mennyi pénze van, és akinek nincs, az rohadjon is meg. Borzalmas, hogy mára mindenen felülmutat az anyagi helyzet, már nem létezik más, csak a pénz, bár ennek is rengeteg oka lehet, hiszen a pénz hatalom, és az ember igen hataloméhes tud lenni. Viszont szeretnék még bízni annyira az emberiségben, hogy ez nem minden esetben van így. Bár a saját életemben is rengeteg ellenpéldát tudnék felsorakoztatni, de hiszem azt, hogy az interneten található hasonló „viccek” csupán egy szélsőséges eset kifigurázásaként szolgál, afféle keserű humorként, amit senki nem gondol komolyan.