Apokalipszis Most

avagy

Rekviem az emberért

"Őrizkedj az embertől, mert ő az ördög eszköze. Isten teremtményei közül ő öl sportból, pénzért, hírért. Igen, megöli a testvérét, hogy megszerezhesse annak vagyonát. Ne hagyjátok elszaporodni, mert elpusztítja saját otthonát, de a tiéteket is. Űzzétek el, hajtsátok vissza az embert a dzsungel sűrűjébe, mert ő a halál hírnöke." - Majmok Bolygója /1968/

Kedves olvasó!

   Túl sokra ne számíts a következő soroktól, hiszen tulajdonképpen ez az első ilyesmi írásom. Továbbá egész pontosan hajnali négy óra és harmincegy perckor kezdtem bele eme gondolatok digitális papírra véséséhez. Nem tudok aludni. Valószínűleg ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a fentebbihez hasonló gondolatok használják csatatérnek az agyamat, ahol már-már olyan a helyzet , mint Vietnámban a háború vége felé egy kiadós napalm eső után. Úgyhogy úgy gondoltam, ez egy remek alkalom ahhoz, hogy végre papírra vessem a gondolataim egy bögre, üres, fehér tea valamint Johnny Cash társaságában (megjegyzem egész finom ez a bolti fehér tea).

   No de akkor a módfelett frappáns és teljes mértékben lényegtelen bevezető után lássuk, miért választottam pont ezt az idézetet (mert hát tudnék még pár hasonlót) nyitás képpen. A válasz egészen egyszerű. Azért mert teljes mértékben igaz. No persze nem úgy értve, hogy irtsuk ki magunkat, vagy legalább is bújjunk el egy dzsungel mélyében örökre, de amit mondani akar, igen is be kell látnunk, hogy igaz. Vallási dogmatikák ide vagy oda (itt megjegyzem, hogy hívő keresztény vagyok, és attól, amit leírni készülök, nem hiszem, hogy pokolra jutnék). Az emberi faj ritka nagy szemétláda. Ugyan  rengeteg érvet fel lehet sorakoztatni a mellett, hogy igazam van (már hogy ne lenne igazam) de meg is lehet cáfolni rendesen.

   De akkor vessünk csak egy pillantást az idézetre: "Isten teremtményei közül ő öl sportból, pénzért" satöbbi. És tekintsünk egy kicsit vissza a piros betűs történelmünkre. Ha már úgy is felhoztam, és mert szerintem az egyik legjobb példája az emberi faj elvetemültségének, Vietnám. A háborúban több millió helyi lakos (nagy részük civil) vesztette életét, valamint megközelítőleg százezer amerikai katona. És miért? Mert miért ne! Persze lehet érvelni nekem a hidegháborúval és más történelmileg egyébként akár még érthető indokokkal, de be kell látnunk, hogy annak a több millió embernek egyáltalán nem kellett volna meghalnia. Legtöbbjük még csak nem is tehetett arról, amibe keveredett. De még a megszálló amerikai katonák sem. Hiszen miért is kellett nekik egy a hazájuktól több ezer kiló méterre fekvő, idegen országban meghalniuk? Mert néhány ember a felső vezetésben így látta jónak. Hát gratulálok.

   Másik kedvelt példám a szeretett történelemből a keresztes hadjáratok. Azon belül is a gyerek-kereszteshadjárat. Mert hát volt nekünk bizony ilyen is. Ezt - aki még nem halott volna róla - úgy kell elképzelni, hogy a többszöri sikertelen, könyörtelen és persze rengeteg emberáldozatot követelő hadjáratokat követően már senkinek sem volt kedve feláldoznia az életét, ezért a hadjáratot szervezők szegény családok gyermekeit vásárolták meg (körülbelül a 8-14 éves korosztályról van szó), és velük indultak a szentföld "felszabadítására". Persze a hadjárat kudarccal végződött. Igazából a "sereg" el sem jutott Jeruzsálemig, sőt még meg sem közelítette azt, de mégis a gyerekek közül csak nagyon kevés tért haza.

   Hát igen. Az ember önző. Ezt szerintem mindenki belátja. És az egész már a legelejétől el van cseszve. Mert az emberben ott van a jóra való hajlam, mégis önként választotta rosszat, és ezt a választást meg teszi újra és újra és újra. Tényleg olyan nehéz lenne azt mondani, hogy "nem, igenis elég volt", olyan nehéz lenne megelégedni azzal, ami van, és nem vágyni mindig még többre, és főleg nem arra amit más birtokol. Azt például tudtátok, hogy a büszke, amerikai nemzet - miután sikertelenül zárultak tárgyalásaik az őslakos indián törzsekkel a földjüket (amit ők egyébként sosem neveztek a sajátjuknak) illető megszerzésben - a Wounded Knee tisztáson, miután az ott összegyűlt indián törzsek átadták fegyvereiket, egyszerűen lemészárolták őket. Férfiakat, nőket, gyermekeket. Körülbelül háromszáz ártatlan embert.

   No persze én nem az amerikaiakat akarom szapulni. Bármerre fordítjuk a fejünket találunk hasonlót. Legyen szó nácikról, szovjetekről, japánokról, vagy akár rólunk, magyarokról. Én csak azt akarom mondani, hogy mégis miért? Hisz az egésznek semmi értelme. Megöljük embertársunkat azért, mert sóvárgunk azután, ami az övé. Irigységből, haragból, szenvedélyből. Elméletileg mi lennénk a teremtés koronája, vagy mi a szösz. Mégis az ember az egyetlen "állat", ami így cselekszik. Hisz az állatvilágban nagyon ritka az olyan, hogy az egy fajba tartózók végezzenek egymással. Persze megesik, van rá példa, de nem holmi gőgből, nem sportból és nem tömegesen.

   És rengetegen kikérik magunknak, hogy mi nem vagyunk állatok. Nem bizony, ez igaz. Bizonyos tekintetben még sokkal rosszabbak is vagyunk az állatnál. Mert büszkén tartjuk magunkat többre, nem csak az állatoknál, de még magunknál is. Ez pedig nem vezet sok jóra. Csak is egy, biztos irányba. A hét pecsét már nem tart soká a könyvön. Akárhogy nézem a lovasok már igen is javában tombolnak. És nem valami spirituális karddal, íjjal, mérleggel hadonászó, színes paripákon lovagló, rettenetes szörnyszülöttekre kell gondolnunk. Mi magunk leszünk saját nemezisünk. Hisz mi magunk pusztítjuk el egymást. Nap mint nap, egyre többet, és egyre csak hatékonyabb módszerekkel.

   Persze lehet engem hippinek, kommunistának, anarchistának, liberálisnak vagy bármi más izmus mívelőjének nevezni. De én akkor is azt mondom, hogy elég. Gyakran hallom, hogy az ember nem képes megváltozni, meg, hogy miért kéne mindenki közösködnie egymással. Nos, először is, de képes. Ha képes a rosszra, képes a jóra is, hisz szabad akaratunk van, hát tessék már végre valami értelmes döntést hozni vele. Másodszor pedig nem is kell. Csak az kell, hogy becsüljük meg egymást származzunk bárhonnan is, vagy is bármit az életben és persze, hogy beérjük azzal, amire valóban szükségünk van. Persze igen, én sem vagyok tökéletes. Ó de mennyire, hogy nem. Nem véletlenül Fekete ez a Főnix. De viszont szeretnék változni. Legalább is igyekszem egyre többet tenni az ügy érdekében, még ha az néha, az vajmi kevés is.

   Ez tehát az én látószögem. Összegezve az értelmetlen szövegrészeket, amiket az elmúlt percekben pötyögtem, az ember igen nagy sebességgel gurul lefelé a mézzel borított lejtőn. Oly gyorsan, hogy éppen csak annyi időnk maradt, hogy legalább egy gyönyörű gyászmisét komponáljunk a hatalmas finálé előtt. Vagy pedig annyi, hogy belássuk, hogy igen is tudunk mi jobban is viselkedni. Ha akarunk...

A Fekete Főnix

2014. január 7.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 5 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.02.15. 14:26 ChiliPapaya Eleonora kritikája Hú, hát az biztos, hogy nagyon jól fogalmazol hajnalban is (miközben én azt se tudom, melyik oldalamra forduljak álmomban). Szépen csomagoltad a mondanivalódat, érdemes volt megírnod. Főként azért, mert mindig mélyen érintenek ezek a témák. Az emberek javarészt tényleg önzőek, pusztító szándékúak és nem hajlandóak segíteni másokon. Inkább homokba dugják a fejüket, csak ne kelljen észre venniük más nehézségeit. Ha mégis érzékelik valakinek a bajba jutását nem mindig segítenek teljes szívből, hiszen akkor újra meg újra meg kéne tenniük azt.  U. i.: És azt tudtad, hogy Amerikában külön terv van arra, hogyan kell az adót beszedni egy atomháború után? Szerintem már ez is több, mint borzasztó…

2014.02.15. 14:26 ChiliPapaya Anna kritikája Az a gondolatom támadt az elején, hogy a gondolataid ide-oda ugrálnak, de ezt tudjuk be az alváshiánynak és a hajnali 4 órás kezdésnek. Ami először megfogott : a keresztes hadjáratok. Középiskolában viszolyogtam ettől az „öljünk Isten nevében” témától, s bár én is vallásos vagyok, teljesen máshogy képzeltem a dolgokat, mit ahogy anno egyes egyházak (persze évszázadok múltán, a folyamatokat egyben látva egy tankönyv lapjain teljesen más szempontból látok, mint az akkoriak). De azért Brindisi püspöke, aki visszafordította a gyerekeket, belopta magát a szívembe. Ezzel a résszel nagyban egyetértek, bár nem teljesen, hiszen az embert annyi erő befolyásolja és mozgatja… A társadalomkritikának hangzó írásod amúgy tetszik, bár véleményem szerint nagyon elment az ember ócsárolásába egy ponton… Azért szerintem ennyire nem rossz a helyzet, ha nem csak a rossz tetteket és döntéseket helyezzük fókuszba. Másrészt persze van benne nem kevés igazság is, például számomra az elmúlt pár ezer év (elnagyolt) ismeretében (amit ki tudja hányszor hányféleképpen másítottak meg,amíg a tankönyvembe és a köztudatba került) teljesen felfoghatatlan, hogy a mai napig van háború és hatalmas szegénység. De nem olyan tág a látóköröm, hogy erről hosszan és hitelesen kifejtsem a véleményem. A műved amúgy jól tagolt, rendezett és a végét is sikerült úgy lezárni, hogy nem hagyott bennem hiányérzetet.

2014.02.15. 14:25 ChiliPapaya Mona kritikája Kedvelem az ilyen kis szellemes-személyes bevezetőket és már a fogalmazvány elején sejtettem, hogy egy érett gondolatot szeretnél közlni. Viszont az utolsó előtti bekezdésben belefutottam valamibe, ami kiégette a retinámat: 'De viszont'. Tudom, tudom, a tulajdon öcsémnek is tele van velem a ... mindene, amikor kijavítom a nyelvtani botlásait, de vagy De vagy Viszont, a kettő ugyanazt jelenti, tök bénán néznek ki egymás mellett. ;) Tartalmilag remek. Választékosan fogalmazol, továbbá totálisan egyet kell értenem Veled. Bár bevallom néhol noszogatnom kellett magamat, hogy tovább olvassak, mert nekem nagyon el tud durranni az agyam ha ez a háború-emberiség téma terítékre kerül. Az pedig, hogy az 'állat' szót degradálás céljából használjuk... Ember! - ez hihetetlen. Én csak a bolygónkat sajnálom, hogy a hátán kell minket hordoznia és a tetejébe még azt is el kell viselnie, hogy lyukakat égessünk belé. Miért?

2014.02.15. 14:25 ChiliPapaya Ninaa véleménye Mivel az ember (az átlagos.. nem a felsőbbrendű k…. khm) keveset kap, így általában mindig többet akar. A legtöbben vágynak a jobb életre. Az, hogy azért öltek is (vagy még mindig ölnek / ölnének).. Számomra is érthetetlen. Viszont én hiszek abban, hogy egyszer majd tényleg eljön az - az idő, amikor nem kell a másik halálát látnunk / hallanunk / olvasnunk. Mikor az ember nem élvezi, hogy ölhet (mert sajnos vannak ilyenek). Mikor az ember nem élvezi, hogy másokat bánthat (akár szóval, akár tettel). És ha te hippi lennél, büszkén csatlakoznék hozzád. :) Teljes mértékben egyet értek amúgy a leírtakkal. Nagyon jól megfogalmaztad, nagyon tetszik az, amit leírtál és mint írtam, teljes mértékben egyet értek veled.

2014.02.15. 14:24 ChiliPapaya Viccadict véleménye Lehet csak a nagy terjedelem miatt, vagy fáradt szemeim figyelmetlenségének köszönhetően, de nem láttam túl sok helyesírási hibát, egy-két szó ékezettévesztésén, vagy egy-egy vesszőhibán kívül, amik azt hiszem, megbocsátható hibáknak számítanak. A tagolást is szépen összehoztad, és rengeteg háttértörténettel, ténnyel, információval töltötted fel a véleményedet, és nem felejtetted el becsempészni önmagadat sem a sorok közé. Apróságokkal, szinte észrevehetetlenül éred el azt, hogy olvasóként halljam a hangodat, ahogy hatalmas kézmozdulatokkal, és ezernyi rongyosra forgatott könyv lapjaira mutogatva magyarázod el, mikor és hol rontottuk el, illetve mennyire nagy problémával állunk szemben. Azt kell mondjam, egyetértek veled. Tényleg nem így kellene menniük a dolgoknak, de a probléma az, hogy erre én nem látom a megoldást. Az ember, ez a kegyetlen lény azért emelkedik ki az állatok közül, mert gondolkodik, ahelyett, hogy az ösztönei irányítanák. Intelligensnek nevezzük magunkat, mert tudunk kommunikálni, illetve tudunk gondolkodni, saját véleménnyel rendelkezünk. Így el tudnál képzelni egy világot, ahol ezek az intelligens emberek konfliktus nélkül élnék aranyéletüket a természetben, akár az állatok? Mert sajnos a gondolkodással konfliktus is jár, mert nem lehet mindenkinek azonos a véleménye.

1